Általános leírás a GBS/CIDP betegségről

Guillain Barre Szindróma és Chronic Inflammatory Demyelinating Polyneuropathy

(GBS/CIDP)

A betegség első leírása egészen a XIX. századig nyúlik vissza, azonban az első legismertebb akut formát 1916-ban, Georges Guillain, Jean-Alexandre Barré és André Strohl publikálta.

A Guillain Barre Szindróma (GBS) vagy más néven akut idiopátiás polyneuritis vagy Landry-típusú bénulás – az agyon és a gerincvelőn kívüli perifériás idegek gyulladásos folyamata. A tüneteket megelőzően 2-3 héttel gyakran felső légúti infekcióról (68%), gasztrointesztinális megbetegedésről (22%) vagy nemrégiben kapott védőoltásról számolnak be a betegek. A betegség általában gyorsan kialakuló izomgyengeséggel jár, és gyakran a lábak, a karok, a légzőszervi izomzat, valamint az arc bénulásához vezethet. A gyengeségérzetet sok esetben egyéb érzékszervi rendellenesség is kíséri. Súlyos esetben a légzőizmok is érintetté válhatnak, mely életveszélyes állapotot idéz elő. Ebben a súlyos állapotban azonnali gépi lélegeztetés valamint intenzív osztályos megfigyelés és sürgős kezelés válik szükségessé.

A gyors segítség ellenére sajnos a betegek halálozási aránya 2-6 közé esik. Megemlítendő, hogy a GBS-en átesett páciensek 7-15%-nál enyhébb vagy súlyosabb maradványtünetek fordulhatnak elő. Számos típusa van a betegségnek, mely az állapot végkimenetelét jelentősen befolyásolja.

Előfordul akut és krónikus megbetegedés (CIDP). A CIDP betegség élethosszig tartó folyamatos kezelést igényel, amit a páciens állapotától függően határoz meg a kezelőorvos.

A krónikus CIDP betegek intravénás immunoglobulint önmagában (IVIG), vagy szteroid terápiával kiegészítve kapják az állapotuk fenntartása érdekében, valamint folyamatos rehabilitáció szükséges számukra.

A GBS legfőbb tünetei: felszálló bénulás, zsibbadás, gyengeségérzés, reflex kiesések, érzészavarok, nyelési zavarok, légzési zavar. Kezelése plazmaferezis, intravénás immunoglobulin valamint szteroidos terápia, és rehabilitáció.  A kezelőorvos ebben az esetben is a beteg állapotának figyelembevételével dönti el hogy milyen kezelési forma a megfelelő a páciens számára. Miután már nincs szükség akut terápiákra, illetve szoros kórházi megfigyelésre, a páciens rehabilitációs osztályra kerül. Enyhébb lefolyás esetén otthoni gyógytorna is szóba jöhet, viszont jellemzően a betegek nagy százaléka heteket, hosszú hónapokat tölt el egyes rehabilitációs intézményben.

Rendkívül fontos ilyenkor a holisztikus szemlélet, így mind a pszichés, testi és lelki tényezőkkel egyaránt foglalkozni kell a terápia során. A rehabilitáció ideje alatt gyógytorna, fizikoterápia, masszázs, ergoterápia, különböző sportterápiák, logopédiai foglalkozás, pszichoterápia valamint egyénileg indikált terápiák szükségesek ahhoz, hogy a beteg gyógyulása folyamán a legjobb eredményeket érhesse el.

Hivatkozások:


  • Vécsei László, Szok Délia Neurológia a betegágynál;
    Medicina Könyvkiadó Zrt; Budapest 2017
  • Neurológiai Praxis I. évfolyam 1. szám, 2018. március 20. ISSN: 2560-2667
    (10-12 oldal írta: Dr Diószeghy Péter)

 


Az alábbi youtube videók, melyek a külföldi nemzetközi alapítvány, vagyis a GBS/CIDP International Foundation tulajdonát képezik, érthetően elmagyarázzák a magyar sorstársak és hozzátartozóik számára is a GBS/CIDP betegséget.