Vérplazma és a GBS/CIDP

A plazmaferezis eljárások az intenzív osztályok kezelési költségeit terhelik, amely osztályok emelt (magasabb összegű) finanszírozásban részesülnek, ezért a neurológiai osztályok, élve ezen finanszírozási lehetőséggel, előnyben részesítik a plazmaferezis kezelést, az intravénás immunglobulin terápiával szemben.

Az intravénás immunglobulin kezelés költsége meghaladja a plazmaferezis eljárás összegét, ezért csak igen ritka és válogatott esetekben (plazmaferezisre nem reagáló kórforma, kontraindikáció esetén, súlyos életveszélyes krízis helyzetekben) alkalmazzák az egészségügyi intézmények.

Az IVIG kezelés hazánkban a NEAK által kétféle finanszírozási formában érhető el, *HBCS terhére, valamint CIDP esetében egyedi méltányossági kérelemmel. Az IVIG alkalmazása törzskönyvezett indikációt képez Guillain-Barré-szindrómában, így az *HBCS finanszírozás terhére biztosított a betegek számára. (Ettől függetlenül se minden GBS beteg kapja meg az IVIG kezelést.)

CIDP esetében nem törzskönyvezett indikáció az intravénás immunglobulin alkalmazása, így, mint lehetséges terápia (“off-label”) *HBCS, illetve egyedi méltányossági kérelemmel finanszírozott formákban adható a betegek számára.

Kontrollált tanulmányokkal alátámasztva, az intravénás immunglobulin terápia egyértelműen hatékonynak bizonyult a CIDP állapot rosszabbodásának lassításra, külföldi kezelési protokollok elsődlegesen alkalmazott terápiás eljárásként javasolják CIDP kezelésében.

Sajnálatos, hogy a hazai egészségügyi intézmények, neurológiai centrumok, a magas terápiás költségekre hivatkozva, a jóval több mellékhatást okozó kortikoszteroid készítmények alkalmazását részesítik előnyben.

Megoldást az intravénás immunglobulin kezelés tételes finanszírozásának biztosítása jelentene, ezen ritka neuroimmunológiai betegséggel élők számára, amely kevesebb mellékhatas mellett az életminőség javulását nyújtaná a GBS/CIDP betegségben szenvedők számára.

Az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 9/1993 (IV.2.) NM rendelet 1/A melléklete tartalmazza tételes elszámolás alá eső hatóanyagok jegyzékét és kódját valamint indikációs területeket és a felírásra jogosult intézmények körét.