GBS/CIDP autoimmun kórképben szenvedő betegek prevenciós lehetőségei a mellékhatások és szövődmények kivédésében
Forrás:
„A szisztémás autoimmun kórképben szenvedő betegek differenciált egészségnevelésének módszertana, terápiás betegoktatás szerepe a team munkában” – című szakdolgozat, melynek készítése éve 2019.; írója Bóna Tímea, lektora Gráf Rózsa egyetemi tanár és Dr. Goda Vera főorvos asszony
A kezelés alapvető célja az immunrendszer saját szervezettel szembeni támadásának a megakadályozása, mérséklése, illetve a támadások ismétlődésének a megelőzése. Általános kezelési elv természetesen az, hogy minél előbb fel kell fedezni azt, hogy mikor kezd az immunrendszer ismét támadni, hogy a belső ellenség, mikor mozgósítja újra a hadigépezetét, és ezt a támadást idejében kell elnyomni. Sajnos a megfelelő, a betegség aktivizálódásának korai időben történő felfedezése nem mindig sikerül, és így a kezelést sem tudjuk a szükséges gyorsasággal elkezdeni. A terápiás védekezés alapvető lényege: megszüntetni a támadó katonákat, és ezt az immunsejteket elpusztító vagy azokat fékező, meghátrálásra kényszerítő gyógyszerekkel tudjuk elérni. A terápiás lehetőségek alapján a gyulladásos folyamatokat megszüntető, csökkentő kortikoszteroid készítmények és az ún. sejtölő (citosztatikus) és egyéb immunszupresszív készítmények jelentik.
GBS/CIDP autoimmun betegségek kezelésére alkalmazott sejtölő vagy sejtbénító szerek: Cyclophosphamid (Endoxan, Cytoxan), Chlorambucil (Leukerán), Cyclosporin (Sandimmun), Methothrexat, Azathioprin (Imuran).
Tudni kell azt, hogy ezek a gyógyszerek igen erős hatással rendelkező szerek, amelyek nemcsak az immunrendszer támadó sejtjeinek működését gátolják, de csökkentik a kórokozókkal szembeni szervezeti védekezési készséget is. Ezért, ha valamilyen fertőző kórokozó megtámadja a szervezetet, azonnal forduljunk a specialistához, ne várjuk meg a szakrendelés szokásos időpontját, hanem ettől függetlenül küldjük a betegek az immunológiai centrumba.
Abban az esetben pedig, ha a beteg környezetében valamilyen vírusfertőzés, járványos megbetegedés van, akkor mindent kövessünk el, hogy a fertőző forrástól védjük, különítsük el. Járványos időben az ilyen beteg lehetőleg ne menjen nagyobb tömegbe, és ne vegye igénybe a tömegközlekedést.
A felsorolt sejtölő (citosztatikus) gyógyszerek nemcsak az immunrendszer sejtjeit ölik meg, hanem károsítják az egyéb, gyorsabban osztódó sejteket, így hajhullást, véres hasmenést, hólyaggyulladást is előidézhetnek, és a csontvelő működését ugyancsak visszaszoríthatják. Abban az esetben pedig, ha a csontvelő nem termel elegendő alakos elemet (vörösvérsejteket, fehérvérsejteket és vérlemezkéket), akkor ez ugyancsak súlyos következményeket fog előidézni.
Nem véletlen tehát, hogy a sejtölő gyógyszerek szedésekor meghatározott időközökben vérsejt-, vérkép-ellenőrzéseket kell végezni. Nem szabad ezt a betegnek figyelmen kívül hagyni! Nagy veszélybe sodorhatjuk a beteget, ha nem ellenőriztetjük a vérképet, amikor sejtölő gyógyszereket kell a betegnek szednie!
A citosztatikus kezelés főbb mellékhatásai:
- Vírusos, bakteriális és gombás infekciók
- Csontvelő-depresszió (leukopenia, agranulocytosis, thrombocytopenia, anaemia), Lymphomák, illetve egyéb tumorok kialakulása
- Hyperuricaemia, Hepatotoxicitas
- Gastrointestinalis panaszok és tünetek (hányinger, hányás, étvágytalanság)
- Alopecia, Cardiomyopathia, ritmuszavarok
- Haemorrhagias cystitis (cyclofoszfamid!)
Citosztatikumok alkalmazásakor a beteg vérképét 10-14 naponként ellenőrizni kell. A sejtölő gyógyszerek káros hatást fejtenek ki az ivarsejtekre és miután sokszor fiatal, ivar érett korú betegek esetében kerülnek alkalmazásra ezek a készítmények, erre a nem közömbös szempontra figyelemmel kell lenni, nemcsak az orvosnak, de a betegnek is,
és konzultálnia kell az orvosával.
A sejtölő gyógyszerek károsíthatják a magzatot, ezért terhesség alatt ezeket a szereket nem szabad szedni. Amennyiben valaki ilyen gyógyszereket szed, akkor nagyon fontos, hogy a családtervezést közösen beszéljék meg a kezelőorvossal. Nem szabad, hogy előforduljon, hogy ilyen gyógyszert szed a beteg, és közben teherbe esik, hiszen a legveszélyesebb magzati károsításokat a terhesség kezdeti periódusában idézik elő ezek a készítmények.
A GBS/CIDP autoimmun betegek betegek bázis alapgyógyszerét a kortikoszteroidok jelentik. Nagyon hatásos gyógyszerek, hatásukat igen gyorsan kifejtik, igen erős gyulladásgátló tulajdonsággal rendelkeznek. Az a tény, hogy a GBS/CIDP autoimmun kórképekben szenvedő betegek életkilátásai, igen-igen sokat javultak, döntően a kortikoszteroidoknak, plazmaferezisnek és az immunglobulin készítményeknek köszönhető. Amikor aktív a betegség, akkor nagyobb adagban kell alkalmazni, amikor az aktivitás lecsökken vagy megszűnik, akkor fenntartó, kis adagot kapnak a betegek, vagy teljesen el lehet hagyni a szteroidokat, illetve az immunmoduláns készítményket.
A huzamosabb ideig adott kortikoszteroidoknak sajnos többféle mellékhatásuk van.
A kortikoszteroid kezelés mellékhatásai:
- Hypertensio, Nátriumretenció, hypokalaemia
- Hyperglikaemia- diabetes mellitus,
- Ulcus ventriculi, Ulcus duodeni
- Cushing-szindróma,
- Osteoporosis, myopathia,
- Asepticus csontnecrosis (femurfej!),
- Glaucoma, cataracta
- Pancreatitis,
- Pszichózis, depresszió,
- Mellékvesekéreg- insufficiencia, Bőrtünetek (acne)
A betegek részben ismerik, tudják ezeket a mellékhatásokat. A kortikoszteroidokkal kapcsolatos kezelési elv az, hogy megfelelő időben, megfelelő mennyiséget kell alkalmazni, és megfelelő időben kell -fokozatosan- a szteroidok adagját csökkenteni.
Tudni kell a betegeknek a következőket: a kortikoszteroidok a szervezetben is képződnek, a szervezet só-víz háztartásának szabályozásban közreműködnek. Abban az esetben, ha külsőleg bevisszük a szteroidokat, például a szisztémás autoimmun betegségben szenvedők gyógykezelése során, akkor a bevitt szteroidok visszaszorítják a belső szteroid termelést. Ha ilyen körülmények között nagyobb stressz helyzetbe kerül a beteg, akkor nem tud ehhez megfelelően alkalmazkodni, hiszen nem tud megfelelő mennyiségben szteroidot termelni a szervezet.
Mik lehetnek ezek a stresszhatások? Ilyen terhelés, ha például meg kell operálni a beteget, ha valamilyen fertőző betegség lép fel, de egyéb akut terhelések, sérülések is előidézhetnek ilyen állapotot. Ezekben az estekben a betegnek jeleznie kell azt, hogy mióta és milyen mennyiségben szed kortikoszteroidokat.
A betegnek is tudnia kell, hogy nem szabad kihagyni ezekben a vészhelyzetekben a kortikoszteroidokat, hanem meg kell emelni az adagját. Hogy megelőzzék ezzel a keringés-víz háztartás összeomlását. A beteg és háziorvosa törekedjen arra, hogy a beteg akut vészhelyzetekben az immunológiai centrumba kerüljön, ahol a megfelelő szakmai tapasztalat alapján a vészhelyzetben lévő betegek kezelése sem jelenthet nagyobb problémát, ahol ismerik a betegségét, és tisztában vannak a gyógyszerelés következményeivel.
Arra is vigyázni kell, hogy a kortikoszteroidok által indukált mellékhatások esetében sem szabad hirtelen változtatni a gyógyszereken, ezt meg kell beszélni a kezelőorvossal, így el lehet kerülni, hogy a gyógyszerek gyors kihagyásával még nagyobb bajt idézzünk elő.
A kezelés elején jelentkezhet a vízvisszatartás (oedema), magas vérnyomás, testsúlynövekedés, arcpuffadás („holdvilágarc”), cukorbetegség, gyomor-bántalmak, hangulati ingadozás. Ezek, bármilyen ijesztőek, múló jelenségek és a gyógyszeradag csökkentésekor általában meg is szűnnek. A kezelés mellett többnyire javul az étvágy, ez gyakran az elhízás egyik oka. Sajnos csak a kalóriaszegény diéta előzi meg a nemkívánatos súlytöbbletet.
Hosszas (éveken áttartó) kezelés során jelentkezik: a csontritkulás (kivált 40 év feletti nőkben), a zöldhályog és szürkehyályog, a bőr elvékonyodása és sérülékenysége (pl. kis nyomásra is vérömlenyek keletkeznek), valamint a mellékvese-elégtelenség (ez utóbbi csak akkor jelent problémát, ha a kezelést megszakítjuk). A csontritkulás megfelelő kezeléssel (kalcium és D vitamin bevitel, kellő mozgás és esetleg biszfonát adásával) lassítható. Mindezek miatt a kortikoszteroidok adagolását az orvos szigorúan megszabja és ellenőrzi. Igyekszik a legkisebb hatásos adag beállítására, ami sokszor a beteg türelmét is próbára teszi, mivel a gyógyszer igen hatékonyan befolyásolja a betegség tüneteit.
Saját maga soha se változtasson a gyógyszeradagon, probléma esetén, ha szükséges, kérje ki kezelőorvosa tanácsát. Hirtelen elhagyásuk éppolyan veszélyes lehet, mint túlzott adagban való szedésük.
Mind a kortikoszteroidok, mind a többi immunszupresszív gyógyszer fokozza a fertőzésre való hajlamot, ezért körültekintően ügyelni kell a személyi higiénére: közös fürdők, mellékhelyiségek használata (bőr, körömgombásodás, közösségben elkapható betegségek, nátha). A kortikoszteroidok és a citosztatikus kezelés alkalmazása során a legnagyobb figyelmet az infekciók, a csontvelő-depresszió és a gastrointestinális mellékhatások korai felismerésére kell fordítani.
A GBS/CIDP autoimmun betegségben szenvedők, gyakran kapnak, egyéb, a szervezetre egyáltalán nem közömbös gyógyszereket, mint például nem-szteroid gyulladásgátló és fájdalomcsillapító szereket (Movalis, Mesulid, Apranax, Diclofenac, Voltaren stb.). Ezeknek is lehetnek mellékhatásaik, mint például gyomortáji fájdalom, gyomorégés, hányinger, hányás, esetleg szurokfekete széklet) jelentkezhetnek. Ezek kezdődő fekélybetegség tünetei lehetnek, amennyiben e mellékhatások jelentkeznek, úgy forduljanak a kezelőorvoshoz.
A családorvosnak is tudnia kell persze, hogy bizonyos gyógyszerek kifejezetten ronthatják az autoimmun betegségeket, míg más készítménynek ezt jóval ritkábban teszik. Ezekből nyilvánvalóan azt a következtetést kell levonni, hogy a betegek, lehetőleg csak azokat a gyógyszereket szedjék, amit a gondozó orvos felírt.